freskó

ülsz a kisszéken,
én pedig elnézést kérek
amiért a héten még
nem tudok neked vacsorát főzni,
pedig megígértem, de azért
a kávésbögrét a kezedbe adom
a másik kezedbe meg a sajátom,
csak hogy ott lehessen
ahová tartozik, tartozni kíván.
miközben elnézem
hangtalanul a lázadó
ellenérveket az arcodon -
hogy talán nem is itt
és legfőképp nem velem,
de aztán az elfogadás
lecsitítja a kamaszságodat,
hogy még a vacsoráért sem kár,
hogy a szék is tökéletes.



bár minden úgy lehetne
ahogyan a nincstelenek megálmodják
ahogyan a szívem éjjelente
a tapétára hordja fel
minden kívánságomat





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.