UP

Egy padra ülünk, persze állhatsz, de jobb ha ülsz.
Aztán mesélek, közben lóbálom a karom, bottal
rajzolok, néha fejbe váglak, amíg lábad lógatod.

Színes lufikkal játszol – rágógumi, buborékfújó.
Úgy festesz mint egy színesceruzából épített
szobor – spagetti-figura. Még a hajad is göndör.

Azt mondod, fel, fel, ahol vattacukrot nyalnak az
angyalok s orosz balettot bámulnak! Rád sandítok,
azt gondolod, hülyének nézhetsz. Ezen ne múljon,
elveszem a fagyid és a homlokomhoz nyomom.
Legalább lehűsít. Most már nevethetsz rajtam.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.