A három évszak
Ő az álmom,
S, hogy ezt hiszem,
Nem bánom;
Mert tudom, hogy szívem
Rá várt egy sívár, szürke tájon.
Hitem igaz s nemes,
Szívem bátor, heves;
Ráismerek, jól tudom;
Mi a helyes.
A táj is szép hópelyhes.
Vezessenek hát utamon csillagok,
Mert nyugton nem maradok;
S szívem soha nem engedi,
ezt az embert veszni hagyni;
Örök börtönömbe temetve,
A tájra a tavasz újra beköszöne.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
