Bányász

még mindig bányásznak érzem magam
bármit is tanultam
és bármit is állítanak mások
mondjuk anyám

álmaim még most is arról szólnak
hogy tolom a csillét
húzom a kábelt
térdig járok az iszapban
derékig a vízben
és fáj mindenem

és ott kajálunk a végtagon
fecsegünk politikáról
nőkről
piáról
röhögünk a "tiszteken"

akik lejönnek talán egy hónapban egyszer
azt se tudják hová kell lépni
mit lehet megfogni
és nagyon vigyáznak vadonatúj vasalt cuccaikra
de osszák az észt

mi meg bújjuk a szűk lyukakat
lerohadva
koszosan
se ácsolat
se semmi
csak a szén
meg az Isten

és már nem is mozdulunk ha reccsen a főte
ha szakad
úgyis mindegy






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.