Bányász
még mindig bányásznak érzem magam
bármit is tanultam
és bármit is állítanak mások
mondjuk anyám
álmaim még most is arról szólnak
hogy tolom a csillét
húzom a kábelt
térdig járok az iszapban
derékig a vízben
és fáj mindenem
és ott kajálunk a végtagon
fecsegünk politikáról
nőkről
piáról
röhögünk a "tiszteken"
akik lejönnek talán egy hónapban egyszer
azt se tudják hová kell lépni
mit lehet megfogni
és nagyon vigyáznak vadonatúj vasalt cuccaikra
de osszák az észt
mi meg bújjuk a szűk lyukakat
lerohadva
koszosan
se ácsolat
se semmi
csak a szén
meg az Isten
és már nem is mozdulunk ha reccsen a főte
ha szakad
úgyis mindegy
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
