Benceversek – Felkészülési idõszak
Eleinte, mint esztergagép forgó alkatrészei
közé akadt kérlelhetetlenül
egyre beljebb sodort
kar csontjainak roppanása.
Ahogy az inak és izmok a végsőkig
feszülve tartanak mielőtt elengednek.
Manapság csokis papír,
többnyire, ahogy izgatott ujjak
között sercen, mint mellékes, ám szükségszerű
előzménye valami jónak.
Borúsabb napokon néha ránknyikordulnak
a múltból a gép fogaskerekei, de
gyorsan jövőbe vész a hang.
Gyakorlás. Mást nem tehetünk.
Elszakadunk.
Minden reggel az oviban.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
