Az Isten homlokára

Üresnek született: szétfoszlott
És kihűlt a világ kapuján
És a világ nyelt és megmosdott,
És őt is lemosta azután
Üresség volt utána, tiszta,
Titkos, elhantolt hallgatás
És ő aztán így fordult vissza
Isten tenyerének hajlatán
Volt, és mégse lett: ez voltál,
Irigy játéka az életnek,
Jaj kicsim, hogy miért nem szóltál,
Hogy valahogyan megérezzem
Gyerek voltam, jó és gondtalan,
Téged eltakartak előlem,
És mások titkának megmaradt,
Amit még megőriztek belőled
Most már félek tudni, ki voltál,
És hogy ki vétett ellened
Pihenj hát az Isten homlokán
Nem voltam ott, hogy megmentselek

2009. január





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.