és a függöny a fényhangyákat
hullámosra gyűri mint
a felborult pohár a víz
csak nadrágok száráról párolog
a szekrény előtt tavakká válik
az éj nádasként nő a plafonig
mi meg elbújunk benne
de a reggel valahogy más
a játszótéri lámpák
ilyenkor mellém fekszenek
a napfény valahogy más
a kiégett izzókat pótolni lehet
téged nem
