Pici árny sír


Pici árny sír, csupa kétség,
keresi az oda sütő Nap fényét,
de ha nem süt, mi a létén
alapuló alapigazság?

Csupa semmi, csak üresség,
bele se fér az, ami még kint sincsen.
Belehallgat, de az Isten
füle sem észleli a neszét.

Ha sötét van, nyoma nincsen,
de ha kigyúl a ragyogás, ott fekszik,
s odamozdul, hol a Napnak
leheletébe akad a szög.

Sok az árnyék, szaporítják
sokasodó aranyozó fénypászmák,
beborítják a Nap estét,
lenyeli fényüket is az est.

Süt a napból- süt igéje,
beleszaval a telihold képébe,
lepatakzik vigyoráról,
s a fekete tetemeken ég.

„Ha kihűlnénk” – szava fénylik-
„becsavarodna a mega mindenség,
s ha megállnánk, belebújna
saját maga beleibe is.”






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.