Itt, e kerengõben
Itt, e kerengőben
ének gyertyalángja száll fölfele,
ahogy orrunk alatt,
szinte motyogva megidézzük
a bűnt és a könyörületet,
"ha Néki nem jutna eszébe",
ébressze a hang,
tisztítson minket a tűz,
minek kanóca létünk,
és sírunk a feledés.
Itt, e kerengőben
(kicsomózzuk a lelket, eredjen);
- mily furcsa labirint,
hányszor próbáltunk görbén élni -,
itt e homályos kerengőben,
amikor fölfele száll a dal,
s betölt itt mindent,
nélkülünk zengés marad,
örvénye voltunk szónak,
"tekintet nélkül pillant".
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
