Ha magyarul, hát szépen
Ha magyarul, hát szépen,
hogy aki hisz, értsen,
s ha ért már, tette valljon:
emberként éljen, haljon.
Hitemet ojtsa, és erdőt
neveljen belőlünk felnőtt,
ahol az árnyak még gyermek
álmokat bontanak embernek.
Levelek erezetében,
mint vér, csurranjon fényem:
szemekre peregjen sója,
lelkem foszló olvasója.
Dőlj neki hát, te gyáva:
tintástul jöttél világra.
Ha írsz, álmodva, ébren,
írj magyarul, írj szépen!
2009. november 12.
Buda
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
