Emléket rostál
Nézd, milyen porlepte nyűtt doboz
kopottságában olyan esendő
felgyűrt kacatok közt drága kendő
lebben- málló selymén moly motoz
a lényegi rejtőzik belül
s a gyűrt papundekli doboz-teste
még egy sarkot követel, ha este
sivár múltjába visszamerül
hiszen kincseket kell megóvnia:
mi értékes, és mi értéktelen
kacat, ha úr a régi perceken -
emléket rostál a memória
dobozmagányban slingelt terítő
hol vagyok én ebben a testben
törölhetsz - őrizlek a cseppben
csendben lépdel fölöttem az idő
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
