Záróra

Mint rossz álom után a nyirkos ing
tapad hozzám a tekintete
elfordítom fejem levetném de jön
előbb a mármindenmindegy savanyúszürke
nehéz levegője tolja maga előtt mellém ül
most majd azt mondja hogy szervusz cimbi
meghívsz valamire ha már így összejöttünk
szervusz cimbi meghívsz valamire ha már
így összejöttünk és átkarol rám nehezedik
a helyzet az hogy mennék már felállnék de
szinte odaprésel a falhoz hova mennél fiatal
az idő szól erre röhögve mintha halál hörögne
fiatal az idő ez jó mi és rámleheli erjedt lelkét
ahogy zihálva vér-lobos szemekkel szűköl
rázkódik és rázkódok a keze alatt én is
hirtelen berúgja az ajtót a vidám nihil már
én is vadul röhögök a fiatal idő közben
odabilleg felveszi a rendelést kimondatlanul
is érti hogy itt mellékszereplővé vált
a nehézkezű közben elhalkul
mintha egy potméteren lennénk én is
komoly ábrázattal rám néz kinyújtja kezét
ősz lengyel mondom én vicces figura vagy
komám ősszel más ősszel jó együtt lenni
összebújni lengyel ősz magyarországon
de ezt már fuldokolva mondja vesztét érző
féktelen röhögése megint beszippant
észre sem vesszük a pincérnőt
aki közben kihozta az utolsó kört meg a számlát
nemsokára zárunk





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.