Játék

Szeretek szobákban szaladgálni,
kinyitott kétszárnyú ajtók közt,
hatalmas lakásban,
nagypolgári többszobásban,
kastélyban, nádfedeles, tornácos parasztházban.
Itt meg ott meg mindenütt.
Tér van bennem, mindenütt.
Az ajtók nyitva, koppan a lakkcipő,
csattan a meztelen talpam,
parkettán, vályogpadlón, kövön.
Mögöttem nem fut senki,
üldözés nincsen, csak kicsi fogócska,
és kacsintások, rebbenő szoknya,
libbenő, megoldott pántok,
szalagok a hajban szétbomolva, vannak.
Nyitott ajtókon át én ki be-járok,
ez itt az én házam, aki bejön játszhat velem,
simogatást és örömet,
elbújást és megtalálást,
ez itt az én házam, itt lakom.
Néha kiszaladok az udvarra és visszajövök.
Kinézek, és behívom, akivel játszanék,
és akkor, akit hívtam, bármit tehet:
csiklandozhat, megkergethet, elsodorhat,
bebújhat a spejzba, ehet savanyút és édeset,
takarómmal takarózhat, hátat fordítva elaludhat,
kimehet és bejöhet, sírhat velem,
megsirathat, nevettethet, kinevethet,
velem lehet, szerethet, nem szerethet,

csak az ajtókat be nem csukhatja.
Szeretek szobáimban nyitott ajtók közt szaladgálni.
Ez itt az én házam, itt lakom.

  





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.