Egyedül
Kihalt utcazaj, kis neszek, álmos
rebbenés. Az est nyugalma átmos,
létem hangtalan, akár az árnyék,
belül vihar, lüktető a szándék,
viselni kell… Megfeszült akarat
ereje takargat őrlődést, panaszt.
Betűk, betűk, beszédes hangjelek,
kettőspont, vessző, megdőlt ékezet
könnyíti a létezés keresztjét,
ha gyűlnek a csöndmagányos esték
mélyére zuhant védtelen szavak,
hogy kiáltsanak, még kiáltsanak.
2009
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
