G. úr utazásaiból

(Az óriások hangját hallod)

Ím váratlanul kivirított,
életre kelt festett virágod,
s reggelre verméből kimászott
legyűrhetetlen óriásod.
Arra kéred, ne rejtsen semmit
homloka szakadékaiba,
s szörnyeivel megígértesse:
beengednek barlangjaiba.
**
A kíváncsi tündérkék között
varázsol földi szeretője:
azt reméli az égi szellem,
hogy személyiség lesz belőle!
(Eltűnik a havas szírt mögött,
köddé válik a bősz óriás,
te már tudod, hogy megtestesül,
hogy nem marad puszta látomás!)
***
Órák óta gyűlik a sereg
a szendergő óriás körül,
kiáltásokkal ébresztgetik,
körültáncolják meztelenül.
Végül elunják s elindulnak,
követve a tündérek nyomát,
mely olvadozva s szétcsorogva
estig talán tartja még magát...
****
Az óriások hangját hallod,
és van közöttük egy bömbölő,
szavát a szél világgá fújja,
az idegennek is érthető!
Az ég is csak a melléig ér,
markában a föld kristályai,
a nagyot mondó égi pásztor
mezején gyűlnek zsoldosai.
Felhág kéklő bérceid közé,
e varázslatos felvilágra,
s tajtékozva ostromolni kezd,
megrémít őrült háborgása!
Szédülten kerengsz körülötte,
csapásaitól földre zuhansz,
nádi nyiladat nem találod,
már nincs időd, hogy íjad felajzd!




















Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.