Ilyenkor
Ilyenkor dalolni kezdenek a madarak,
mert nem tudják prózában;
és a fák hirtelen megállnak,
valósággal lebénulnak,
mert eszükbe jut a számtalan,
céltalan csatangolás,
amivel semmire jutottak,
mert nem találtak ki a rengetegből,
mert maguk az erdő, amiben csak
befelé lehet, de ki soha, és még ott
vannak az évgyűrűk, hogy végképp
megkeveredjen, aki akar valamit.
Szabad vagy – felejtsd el, hogy dönthetsz,
gondold meg: mindent tudsz, azt is, hogy miért nem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
