Gyertyaláng



Olyan vagy nékem, mint a gyertyalángja,
Ha nem vigyázok megéget lángsugára,
De a sötétben egyedül hálva
Te vagy az éj világossága.

Mikor az élet útvesztőjében járok
Magamra csak miattad vigyázok
Miattad kelek fel minden áldott reggel
És teszem a dolgomat fáradt szemekkel.

Miattad nem állok meg az egyik sarkon sírva,
Miattad küzdök míg az erőm bírja.
Teérted élek és teérted halok,
Ha te nem leszel én is meghalok.

Bár testetlen vagy, mint a gyertyalángja,
De meleget teremtesz szívem fagyhonába.
Elmulasztod minden bánatomat,
Felolvasztod az arcomra fagyott ráncokat.

Bódultan állok amíg téged nézlek,
Minden gondolatom eltűnik, s csupán ennyit érzek:
Szeretlek.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.