az ember meséje
járt az ember itt
és járt az ember ott
elvitt innen mindent reggel
s mindent otthagyott
járt az ember itt
és járt az ember ott
itt kereste ott találta
azt mit itt hagyott
mert az ember járt
ám sohasem nézett
megkereste mindazokat
miket nem szükséglett
mert az ember bár
szűk farkasbőrbe bújva
bárány lenne nem találja
azt ki szívhez bújna
járt az ember itt
járt az ember ott
ám hiába nem találta
azt ki én vagyok
egy rabra vert lélek
szemgödör koboldja
csontkalitka mélyén tudja
nincs onnan kiútja
járt az ember itt
járt az ember ott
kint kereste nem találta
azt mi bent vacog
kéken fest az égen
csillagokra párát
felhők köntösében
hegy-völgyeken vág át
jött az ember jött
aztán továbbsétált
végtelen útjára s végén
sziklaszilárddá vált.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
