A képzelet oldalán minden tiszta mámor,
Álombéli képed bájosan világol.
De az érzelmek viharában a tettek,
Mint gyáva hajósok horgonyt eresztnek!
Hogy mit tegyek? Rágódom, mint kérődző barom,
Fájdalmam disznaját kövérre hizlalom.
Míg el nem vesznek a könnyek ködében
Érzelmeim lógnak öngyilkos kötélen.
