Benceversek - Lakóhelyek

Nézd csak. Ott laktam régen.
A tejút mellett volt a ház,
a hold felett, kicsit jobbra.
Reggelente tollászkodó csillagok
ültek a pillás ablakokba,
s mi, álomból álomba kelve
ittuk a szikrázó friss tejet,
mit kráterkelyhekbe töltött a képzelet.
Voltunk akkor. Fénytestű szelíd vadak,
legeltük a dús időt, s nyelvünk alatt
örökkévalósággá olvadt minden pillanat.
Szótlanul daloltunk s a dallam, halkan
lebegett a mélység felett.  

Egy napon bőröndöt adott kezünkbe a kéz.
Azóta itt lakom.
Itt üvegből vannak az ablakok,
és gyakran betörnek a tekintetek.
De rendelhető mindenből új,
jól plasztikázzák a szárnyheget,
s ha intek, néha a szomszéd is vissza integet.

Mellettem szuszog. Ilyenkor kicsit meghalok,
hogy láthassam, hogy futkos, azon az égi gangon
ahol egy hirtelen költözéskor ott maradt a hangom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.