bizonyság

a távoli léptek elenyésznek,
rezzenéstelenül állok, nehogy elmulasszam a
létemet bizonyító apró neszeket,
id?met szétosztom, markomban szétporlad a múlt,
hová verjek jelz?karót, hogy
megkülönböztethessem az októl az okozatot?
már csak a szavak lebegnek körülöttem, vajon
mit jelöl a jelöl??

a gázlámpa fénye megcsúszik a kockakövön
felszínesen lélegzem, figyelmem összpontosul, az
ismert zajok hangmintáit el?készítettem
lehet, hogy itt a pillanat? mely
megragadása oly fontos nekem?
a pillanat, amely tovább nem bontható,
részekre nem különíthet??

életjeleimet csak magam észlelem, a
bizonyítási kísérlet nem sikerült.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.