Látjátok az öreget lenn
a folyónál, a sodrásban állva?
Mint egy szálfa moccanatlan.
Parti nyelvek szerint egy
nagy vihar után költözött
Lajos bátyám oda, s azóta
szinte az összes rögöt
arannyá mosta már.
Csoda, nem csoda?
Közelről nézem egy ideje,
lássam a furfang miben van,
Ő meg csak nevet:
Kő, arany. Látod fiam?
