Pontatlan

Vasárnap volt, amikor lelépett a Pont,
azt írta búcsúlevelében: Pontatlanul
fogalmazok, ezért megy el, hisz látja,
nem kell ő nekem, de tudjam; ezeregy
helyre lelhet,  másutt, bárhová mehet,

vasárnap nyitva felejtettem az ablakot,
pont sütött a nap, valaki olcsó,  süket
dumával altatott, kitettem volna, lomok
közé, ki én, a föld alá, naná, a lelkemet,
annyira fájt, hogy elment, lezáratlanul

hagyva  itt, mint  háborgó lelkiismeret,
hogy rövidre fogjam, tudom, ez tőlem
szokatlan jellegű praxist követ; ne várd
a pontot itt, vasárnap faképnél hagyott,
épp mondat közben rakott ki engemet






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.