Monológ

Kunigunda, Kunigunda
Mért nem együtt keltünk útra
Mért nem együtt? Nem is baj tán
Ott vagy elmém horizontján

Kunigundám, mint egy csillag
Akit húsból, vérből gyúrtak
Úgy fénylesz fenn az égbolton
S én követlek. Nincs más dolgom

Megtaláltam a birkámat
Barátságos, gyapjas állat
Talán téged is meglellek
És eloszlik minden felleg

Nekem Eldorádó nem kell
Kunigundám ha nem ölel
Kunigundám ha nem látom
Nincs nappalom, nincsen álmom

Elfújja a szél a pelyvát
El tőlem is Kunigundát
De a sors majd visszahozza
Ahogy egyszer elorozta

Menjetek, ha mene tekel
Engem semmi nem ijeszt el
Ha kell megyek, ha kell várom
Nélküle életem várrom





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.