Szomorú fûz hajlott ága

Szomorú fűz hajlott ága
Lágyan leng le a sodrásba
A folyó mozgása szelíd, simogató
Nem mint beljebb, ott rohanó.

A víz, s az ág egymásra talált
Okozta ezt a tavaszi áradás.
A fűzfa ága lehajolt, ez a természete,
A folyó belékarolt, s kissé magával vitte.

A fűzfa tovább nem engedett
Visszafogta az ágat, s leveleket.
A lassú utazásból nem lett más,
Mint lágy bársonyos simogatás.

Aztán a természet beleszólt e kis attitűdbe,
Az áradás helyébe az apadást küldte.
A folyó elhagyta az ágat, s
Régi medrében jár megint,
A fűzfa ága feléje búcsút int.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.