Távoli fény

A távoli fényt elfedi a messzeség.
Kérdezgetem: eljutok-e oda még.
Gomolygó ködből indulok reménnyel
Talán a sors egyszer odavezényel.

Harangok szava, a tavasz illata
Agyamat, tagjaimat mozgatja,
A kitárulkozó téma a szavakat vallatja
Szívem, lelkem az énemet tettekre szólítja.

Lehet-e a siker az óhaj terméke?
Nem. Több kell, az akarat.
De az óhaj a tett bölcsője,
Segít ledönteni sötét falakat.

Az idő árja alakít anyagot,
Fejleszt, előre visz szellemet,
Majd időnként elcsendesül,
Miért maradnék tétlen én egyedül.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.