Gonosz vénasszonyok nyara


(A kedvéért:) furioso


Bosszuja hosszura nyúl. A
véres kardot körülhordja.
Falkát toboroz ellenem.
Tukmatúra: ezt nevezem!

Nyújtja a kéjt hogy lecsapjon.
Nyúl utánam át, a túlra.
Liheg a gonosz vénasszony.
Liheg nyomában a csorda.

Túllihegi. Ahogy engem.
Pátoszi húrokat peng’.
Büszkén dagadó vitorla
lesben áll hogy megtorolja,

mit is? hogy fülsértôn riog?
hogy nincs kin élvezkednie?
Túlteng benne a vitriol.
Nôt csak nô utál ennyire.

Ôrköd a vártán e büszke vitorla.
Vajha lehetne még bajnoki torna!
Hisztéria szele süvít.
Száraz a torka.

Bosszura hosszu a les.
Megtöri a gól-eseményt; reccs.
Lefújva a meccs.

És most lecsap. Dühödt állat!
Híg az állag, csepp a korty.
Bosszura hosszu a szomj.

Bosszuja messzire megy.
Csordultig van vele. Nem
bírja tovább: elered.

Áspiskígyót cizellál.
Fullánkjával vizel rám.
Bosszura gyûlik a nedv.

Mélyen behatol ahogy az ôszbe a nyár.
Illetéktelen helyeken tanyáz. Lóg a

nyakamon, hol semmi keresnivalója.
Nyelve tukmálja halálra magát.

Körülhordja. Lasszóval fog –
falkát toboroz ellenem.

Ketyeg a gonosz vénasszony.
Utolér, bárhova megyek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.