Advent

Nem tudom, merre jártam,
pokolban e,vagy sárban,
összefolytak a képek,
vakítottak a fények.
Nem tudtam, merre megyek,
már elkoptak a hegyek,
a puszták oly sivárak,
mint kéményben a gyárak,
locskosak a terek,
és némák az emberek.
Szemembe hullt az eső,
mint a síró idő,
olyanok az arcok,
mint az ezeréves karcok.
De elsuhannak az árnyak,
mikor Téged várlak...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.