Alkonyodó vázlat

Narancs-juice öntetként
hömpölyög a nap
a szomjas látóhatárra.

Forró aranyába mártják
lombjaikat a fák.
Lihegnek az  ágak.

Harangzúgás zúdul
az ég üregéből, ólomként olvad
némaságtól cserepes számra.

Bim- bam; ájulj nemlétbe idő!
Üres csontfészek tenyerembe
beleköltözne száz pici bánat.

Álomalagutadból
kigördülő éjszaka-mozdony,
roppantsd szét  a fénycsigolyákat.

Valaki hosszú útra
indulna  bennem.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      
A megérkezés várja.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.