Mint a kabátgombom

Olyan esõcseppes szorongásom van ma.
Betörnék mélán az elsõ jött-ment bankba.
Körömágyban szunnyad néhány szelíd szálka.
Parazsat tennék most rögtön a számba.

Felröhögök, figyusz, így lenne jó élni:
Bugyijába rejtsen egy kenyérszagú néni.
Az illúzió mindig varrás mentén szakad.
Ujjamon egy hangya tétovázva halad.

Mintha egyszer tudnám. Aztán nincs meg újra.
Nyújtózik bennem egy agyonstrapált kurva.
Kigondoltam, jó volt, aztán mégse mondom.
Nem tudni, hová tűnt. Mint a kabátgombom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.