Ösztönök

Rád néz, csábít, fellángol a parázs,
Minden pillantás egy apró jeladás,
Majd folytatódik csalfán és gorombán
A vadász és a vad elvérzett a portyán.
A mindenség fészket rak a szemétben,
Dolgozol izzadt testek műhelyében!
Tested testével befedte…
Sötét van… elrejt az este!
Míg az éjszakában vad görccsel taroltak,
Reggelre úgy feküdtek egymás mellett, mint a holtak.
A lányban megfogant a ”szerelem” gyümölcse,
De az asszony testét már más rántotta görcsbe.
S az utókor számára itt egy újabb halott gyerek,
”Szülője” azóta rég mással hempereg!
S, ha eljő fáradtan a reggel,
Bámulhatsz értetlen szemekkel.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.