Nizza II.

hol ujjaim közt majd sosem folyik homok,
hol anyád, barátod, kedvesed nem én vagyok,
hol nem tudni, hogyan súgnak a levelek,
hol nem hallok felhők közt zúgni gépeket,
hol sebzetten él én jéghegyem: életem,
hol tudom, most is feszítő a küzdelem,
hol semmi, semmi újon együtt nem osztozhatunk,
hol nem visz kezet kulcsolva az út, az utunk,
hol, merre botlok a majomkenyérfába,
hol, hol vájunk odút, s bújunk
titkos fánk göcsörtös, örök bizalmába?
hol ölemen sosem simogathatom kedvesem,
hol, hol...most már nem mondom, csak kérdezem





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.