Élve?



Egyszer mindenki érzi az életet…
…publikált öntisztulás talán…
Hidd el, megvannak a szavaink!
Az őszinteségért mindent vállalnak a könnyek!

Bárcsak tudnám, mi a tudat!
…Érteném, honnan s hova kötődnek át rajtam a végtelen s a megmaradt fogalmak…, s valójában mi fordította ki első könnyem…

Ez ma nem én vagyok.
Érinthetsz, de magam sem értem, most miben tűnt fel lényem.
Bensőm több, mint a kézzelfogható…,egyszerre jövendője a múltnak és az elkövetkezés jelene…
…Messze és mégis itt, csak árnyalva a látható feldolgozhatatlanságot.
Nem pont meghatározásom az élet…!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Parampara - A tanítványi láncolat (Budapest, 2009. okt.)
Kiadó: Ad Librum