Rosary
Rosary
A tökéletesség, az öntáplálkozás ránk vonatkozó része.
A szépség, a kultúra építészete, lelkünk évszázadaiban.
A szerelem az emlék, mire nem emlékszünk.
A képzelet, a homok, mibe egykor süppedtünk s a tenger gyónt szűz álmainknak.
A játék a tudat, mire ébredtünk.
Az univerzális erő, az amihez még fiatalok vagyunk.
A kapcsolat, a szabadság sírfelirata.
A szemek, csak két szárny, amit mi nem látunk repülni.
A színek, csak felhők miket ezerféleképpen vélünk takarni.
A város, a talaj az ég lába alatt.
Az idő, az egység befogadhatónak tűnő rendszere.
A sors, a hangszerként megszólaltatott ének, az ember, a lét.
Az öröm, az elvágott technológia a mosoly és a gépek között.
A boldogság terve már nincs Isten mérnökeinek kezében.
A szív akusztikája reneszánsz effektusokat alakít.
A küzdelem, a „ miért?” alapjaira épül…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Parampara - A tanítványi láncolat (Budapest, 2009. okt.)
Kiadó: Ad Librum
