Kismadár!

Kismadár!

Jött egy Kismadár, felkapott s repültünk,
Csak ketten, senki nem állott köztünk,
Szálltunk mesze, boldogan és szabadon,
Imádtam, szerettem, s rajongtam nagyon!

De jött egy szellő s megrázta, Ő elejtett,
Én zuhantam, a Kismadár könnyen felejtett,
A mélység erősen vonzott, sebesen húzott,
A kegyetlen valóság, a Sötét Oldal jutott!

A Kismadár most már a szellővel száll
Mellettem már senki, csak az Ördög áll!
Nekem az élet bánatot, gyötrelmet adott,
Sok más boldogságot, gyönyört kapott.

A szellő csak játszik Veled Kismadár,
Hatalmas vihar lesz, s majd földhöz vág!
Én szeretlek egy egész életen keresztül,
Szeres te is, s boldogok leszünk végül!

Szeretlek Nóra mindenkinél jobban,
Érted a könnyeim csordulnak nyomban.
Te egy Istennő vagy, ki jobbat érdemel,
Mint egy szellő, ki a Nőknek letérdepel!

Szeretnék nagyon Kismadár lenni én is,
Szeretnék magas fellegekbe repülni én is.
Fel, fel minél magasabbra, bele a Napba,
Bevégezni, elmúlni fenn, fenn a magasba!

Szeretlek Nóra, s kérlek érts a szóból,
A szavak mögött legyenek tettek a jóból.
Ne hallgass az áradozó nagyzoló szóra
Csak mi szívből jön, azt szeresd Nóra!

Szeretlek Kedvesem! Szeretlek Nóra!
Légy boldog és tégy a legjobb lóra!
Szeretlek Kedvesem! Szeretlek nagyon!
Rád gondolok, s hiányzol  az összes napon!


Győr, 2003.11.15.
Tálos Miklós








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.