Borús ma Nüx
Borús ma Nüx, csupaszon hörög,
fenekére feszülnek a fénykörök.
A fénykaréj… sebe nyílt talán?
Az a Nap matatása a hajlatán,
letéved és veresen kopog,
belevérzik a tó, meg az ablakok.
A tó vizén ezer arc libeg,
rebegik, hogy a múlt java jéghideg.
Lenyúl a szél, simogat, lehel,
s kavarogva mosódnak az ajkak el,
de mély a tó. Ülepén kövek.
Ülnek. Várnak. Rengeteg.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.