porból,vízbõl

záporvízzel folytak el a délutánok
kedvenc napszakom árokba gyűlt a vízzel
hogy aztán továbbfolyjon mint a gondolat
mely láthatatlan rója köreit

sziromtavasz lánykaruha rajta
a halványodó tavasz minden délutánja
a halványodó város szűnni akar már
földbe folyni mint élő könnye holtért

miért hogy nem épül tükörpalota
márványlépcső mint máshol
folyik a víz a jövő földben tűnik el
a pincébe vezető lépcsőt apád koptatta
anyád siratja hogy bontani kell
pedig áll még mert a fekete történelem
a fehér újezred helyén toporog
a fejekben megsokszorozva magát

mi az ükszülők házait lakjuk
tévét veszünk előtte ülünk míg sőtétít a zápor
aztán gondolkodva ki-kinézünk az időbe
mint ábrándos szépanyánk egykor
úgy nézzük a tócsát a sarat az út szélén
mely most ő csak lélek nélkül





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.