porból,vízbõl
záporvízzel folytak el a délutánok
kedvenc napszakom árokba gyűlt a vízzel
hogy aztán továbbfolyjon mint a gondolat
mely láthatatlan rója köreit
sziromtavasz lánykaruha rajta
a halványodó tavasz minden délutánja
a halványodó város szűnni akar már
földbe folyni mint élő könnye holtért
miért hogy nem épül tükörpalota
márványlépcső mint máshol
folyik a víz a jövő földben tűnik el
a pincébe vezető lépcsőt apád koptatta
anyád siratja hogy bontani kell
pedig áll még mert a fekete történelem
a fehér újezred helyén toporog
a fejekben megsokszorozva magát
mi az ükszülők házait lakjuk
tévét veszünk előtte ülünk míg sőtétít a zápor
aztán gondolkodva ki-kinézünk az időbe
mint ábrándos szépanyánk egykor
úgy nézzük a tócsát a sarat az út szélén
mely most ő csak lélek nélkül
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
