Vándor




Néha, mint sivatagban
eszement vándor, vagy olyan, ki
még keres megvilágosodást
és mosodást - hátha valamelyik
oázisban lel egyet -, biztos
tudatban, hogy mellén a Korán
(amit markol szorosan) nyújt
majd útbaigazítást és a világért
el nem engedné -

úgy vánszorgom lassan,
nehézkesen, szemem mered
csak előre, távoli vibrálásba
hol a homokdombok összefolyásba
veszik a levegőt zihálva, közben
vonszolom a porban, mint unott
arcú rabszolga - ó jajj, nehéz, nehéz
a munka igazán és ez a vérszag
- lemészárolt gladiátorok tetemeit
az aréna vérpettyes homokján

- nyomasztó, súlyos terhemet,
verssorok kilométernyi ezreit
cipelem, húzom - halász a hálót,
mit egész óceán terhel-

óceánnyi zsákmány, haltömeg-
s végük a látóhatár szélén
túl csapkod ide-oda, ver,
kavar kisebb porördögöket,
el, és elebb kalandozik.

Olyik.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.