Lángokból születik a hajnal,
még mindig álmodom.
Zsenge lelkem tündértaván
szúró rózsák ringanak.
Valami mégis átölel.
Isten áldása
kísér az úton,
s e tiszta mély csend
itt bent
ott fent
az örökkévalóság.
Zsarátnok az alkony,
lehet,hogy álmodom.
Ám hamvadó
hangok lehelete
már nem bánt.
Bársonyhang bűvöl
vissza az útra,
s e tiszta mély csend
itt bent ,
ott fent
az egyetlen igazság.
