Nem én temettem el, én csak...
én csak ott voltam, mikor temették.
Sírtak és pénzről beszéltek,
s hogy a kisfiú, szegény, milyen szép.
Áztak a fák, az utak, a sírok csak áztak,
lélek-lopó szemekkel néztek
lakóik, de bennem prédát nem találtak.
Évek mostak vissza aztán vágyat
hozzám, s én ízem szerint
raktam össze magamban anyámat,
tulipánból és falvédőből, mint
ki valami ódon-szépet tapint,
s tud húzni harmatból is házat.
16:27 2009.05.05.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
