A semmi
Surrog a kerekesszék, gumijáról
illatos vasárnap integet,
s lám, a harminc éves gyermek
puskájával szépen játszó
virágcsokor,
gyakran felnéz, szól maga
nyelvén - értő gond
hajol-görbül ilyenkor
boldogan árnyként
s cserélnek újra és újra
lelkeket - mások erre mondják:
egymás szemébe nézni -
köztük egy életen át tart.
Ünnep? Igen. Most
nem sír, nem fáj, nem
csörög virrasztás riadalma,
s nem kell mondani sem,
mit szerte a szétszórt
drága rózsák beszélni
indultak egy évben egyszer.
Semmi a szó, nem fontos.
Jó most.
Tudni, hogy él a másik.
16:46 2009.05.03.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.