h u l l a m a d á r d a l
...és akkor meghallottam a madarakat:
daluk szétfeszített bálnás felhőket,
s majd énekük fénnyel
mosva hullt alá s gurult széjjel,
csilingelve, mint szent pillák éjjel,
zörgették a folyton járókelőket.
Én egy pad szálkája voltam,
még együgyű, s egy ügyem rabja:
esőben vízzé lenni, napon szélnek
s csöndjévé válni az üres beszédnek,
nem tudok - életem, hogy túlélek,
de nem vagyok arcok ráncdarabja,
ám jól érzem magam, néha boldognak
látszom. Szép máz rajtam a lét.
S akkor hallottam meg a madarakat,
ahogy hangjuk alábukott ide,
csörgő énekük pörgött bokámhoz.
szálkaságom újra lombokra vágyott,
s tavaszt növeszteni, egy sajátot:
szeretni végre magam és a magamét.
hullamadárdalhullasemmibe.
7:08 2009.04.28.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
