A hajnal már pirkadt.
Szemed pislákoló fénye
hiába kereste az
előbújó napsugarát.
Erőtlen tested követte,
a sötét hold nyomát.
A madarak azon a
reggelen nem
csiripeltek a fán.
Sírodon az orgona
illatát, magába
szívta a túlvilág.
A sírhant szélén
egy asszony áll.
Könnyein keresztül
nyeli fájdalmát.
A fekete fejfa
részvétet nyilvánítva
őrként, vigyázzban áll.
