Wein aus Wien

nincsen arcod sem kezeid hogy beléjük temesd
csak egy budai lakásod és a kocsid

fogyatékosságainkon osztozkodunk míg
rezzenéstelen elfekszik előttünk a bécsiszelet
– szemeink üveggömbök művi hóeséssel
odakint szólnak a harangok s déli meleg –
egy új emlék kellene hogy eltehesselek

de nem hagy nyugodni
ajkunkon az argentin bor nyoma
a gyors mozdulattal elhajtott furcsa éjjel

befejezetlenül hazaindulok
– csapzott hajamban a csend –
még fontolgatom a másodjelentéseket





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.