Önarckép, Április 1

Van itt e ház. Elhagyva tán korán,
mi biztos volt, nem volt, csak ékezet,
bohózat, néhány ornamentikánk.
Ki játszik csak: nem élhet vérttelen.

Kívül, csak üldögélsz a test körül,
végül ürít, ürít egy szép napon
s mert így hiány, a fosba visszaül
és újra. Fénye volt... csakúgy oson.

Vonat, te védd meg állomásaink.
Ha hitre sincs már semmi szín és szint,
ha blöff voltál csak, védett kotyvalék.

Tulajdonképpen fogni próbálsz,
hadd lenne újra változás e láz.
Vigyorba filmeződik át az ég.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.