Déli Szonett
Hogy útra mennyi minden indulóz,
s a sárba mint ülök, akár a lúd,
hogy merre nyílik fényrekesz, s az ól,
elválik majd, ha lesz ütem, mi szúr.
A fény belakható. Ha kell csupán
az ablakom manézsnyi tréma-hon.
Egy bennmaradt sikoly delelte át,
s orozza csúszva egy cezúra-pont:
a pillanat kicseng, becsengettyű,
kacér kicsit, meg-megforog, legyűr.
A zacc-ebéd, az ablakom, ha vall,
a dal az mindegy, teljesen bevarr.
De visszacsittel agy, s e rendre rá
a Nesszosz-ing jön, nem pathétique... pá.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Helikon, 09.02.25.
