nyílik az ajtó,
és otthonod oltalma az esőben hamar kidurran,
mint vízben a buborék
a hálószobádban használt papucs vár és használt ölelés
bent pedig mint vásznára a hamisító a van gogh képeket
úgy lopja a tükör az arcképedet
és ha van is rajta mosoly, az sem igazi
csak rég átvonult érzelmek hátrahagyott lábnyomai
