Egyre görbébb
nem vetek én már csak vetemedek.
az emlékezet, hogy merre jártam
talpam alatt lassan kettéreped
s vigyorgok magamra holtra váltan.
öltöző tükrében halotti maszk
függöny, mögötte fáradt csend zihál
ha esélyt kaptam eljátszottam, azt
tetettem koldus vagyok nem király.
mi lehettem volna, mégse lettem
színeken átfutó statiszta csak
darabról darabra szétperegtem
mint idő malmában a pillanat.
ki hazatér, bennem tetten kit ér
ismerős lesz tán vagy valaki más
hagy-e majd futni mákszemnyi hitért
ha rámsötétül a nagy látomás?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
