Elsimult a táj is
jelenbe múlt
asztalos terítőn
halom fahéj
szétforgácsolt élet
négy lábon állt
bús barackban bömböl
katonahal
nagy latyak. galamb száll
keresztre ül
sír közökre osztva.
Üvegrabok.
kongj könyök ha koppan
ne habozz - mert
messzire mész
