Márna

Véres a bajsza és nem lát a kába,

Mert beverte fejét egy jégkockába,

Kidobta magából a pikkely ász,

Kutykuruttyos iszapban fohász,



Mint lavórban ezüstkárász, aranyhal,

Ajkát, farkát rágja, mindent benyal,

Ha szájába csüng a kocsányos ikra,

Mit részeg sellő fosott egy ladikra:



Remeg, rezeg, és magában beszél,

Ahogy száraz kopoltyún fütyül a szél,

Annyira fél, pedig magától rémlik,

Nem akad horogra, hiába fénylik,



Büdös kenyérbél, benzolba mártja,

Héj, rákos bőr, nyirkos hitelhártya,

Felfordul tőle, és hason csúszik

Alulról a tükörjégen, bekúszik



Pufi, cérnagiliszta, prímszámok,

Elsodorják villamos hullámok,

Medvesajtba mára márna marna,

Majd ha barna tejébe habarna.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.